Ma a FB-n, egy játék keretében a kedvenc magyar versemet kellett megosztanom...
Nem volt egyszerű, hiszen rengeteg megérintett már életem során. Így maradt az, amit először szavalni kezdtem magamban. Az, amit éppen akkor tudatalattim súgott...
Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen
Egy ismeretlen, kongó nagy szobában,
Hol néhány szék van és egy zongora,
Itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
S talán nem is szerettelek soha.
S átölelne a kongó ismeretlen,
S egyedül maradhatnék, mint a fa,
Jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam.
Mert oly nehéz. De hol van a szoba?